Munka mizéria a koronavírus idején

Bizonyára már sokunk feltette azt a kérdést, hogy mennyit is ér igazán a munkánk?

Történhet olyan esemény az életünkben, ami minden tervünket hirtelen és megmagyarázhatatlanul felborítja?

Most már tudjuk a választ, sajnos ezzel szembe kell néznünk, nincs mese.

Mégis milyen lenne egy olyan helyzet, ahol tétlenek vagyunk, ahol nincs lehetőség azonnali reagálásra és a munkakeresés vagy elvesztés mellett még sokkal jobban féltjük a családunk egészségét?

Bevallom én a legelején kétségbe estem, utána féltem, féltetettem magamat és a családomat.

Azt gondolom talán nincs olyan ember, akit ne ijesztett volna meg ez a helyzet, akár rövid akár hosszabb ideig akár a mai napig.

Sokan közülünk elvesztették vagy részlegesen felfüggesztették a munkájukat, ezzel kitéve őket a jelenlegi helyzet összes velejárójának.

Sok kérdés felmerülhet ilyenkor Bennünk:

Az én munkám nem elég jó vagy én nem vagyok elég jó?

Miből fogom segíteni a családomat, magamat?

Miért nem kezeli megfelelően a helyzetet a munkáltatóm?

Mi lesz a jövőben, mi fog történni a munakerő piacon?

És hasonló gondolatok..

Talán az a legmeghökkentőbb válasz, hogy nem tudjuk biztosan. Amit tudunk, hogy válság van, félelem és kétségbeesés, aggodalom a jövő miatt.

A nagy kérdés azonban az, hogy hogyan reagáljunk, készítsünk forgatókönyveket, oldjuk meg a munkahelyi problémáinkat?

Véleményem szerintem röviden ezeket a témákat szükséges mérlegelnünk:

Mik azok a készségek, képességek, amiben fejlődnünk kell és a jelenlegi munkahelyünkön is femerültek, de nem néztünk szembe vele?

Mi az, ami még érdekel minket munka szempontjából? Nyitottak vagyunk új tudásra és új ismeretek avagy szakma elsajátítására?

Kompromisszum készek vagyunk-e eléggé ahhoz, hogyha kapunk egy olyan ajánlatot, amivel még nem találkoztunk?

Nektek mi a véleményetek és tapasztalatok ebben a helyzetben, új világban?

Ti is hasonló kérdéseket tettetek fel magatoknak?

Miben látjátok a jövőnket a hivatásunkban?

#Munkamizéria #kérdésekahelyzetről #kérdésekmagunkhoz #munkámnemelégjó #énnemvagyokelégjó